Ekel (Ekő, Eköl, Ököl) község régi keletkezésű. Az első írott nyoma 1220-ból való. Ekkor a község Ekli Althumon özvegyének, majd Ekli Farkasisnak a tulajdona. 1261-ben Ekli Endre fiai osztoznak rajta. 1268. évi feljegyzés szerint Villa Ekel környéke csupa mocsár volt. Ez bizonyítja a kavicsos altalaj, s azok a hajódarabok, melyeket a Dorostya és Szántóér nevű határrészben 1326-ban találtak 4 lábnyi mélységben. Sőt ilyen hajóroncsokat találtak kútásás közben a faluban is a Török és a Balogh család udvarában (a központi kútnál). De a Piriben is kerültek elő darabok kölesszálító hajóból. Az Ekel vagy Ekli nemzetség egy a Kaptán (Katapán, Koppán) nemzetséggel, mert Oltmanfia Andrást, kit 1243-ban Ekli nembelinek hívnak, 1290-ben Katapán nembelinek nevezik. Az 1261-ben említett Eklyi Czenét 1268-ban határozottan a Katapán nem tagjának nevezik.
Az egyes évszázodokból fennmaradt örököslevelek és adásvételi szerződések említik még Ekel község nevét.
1561-ben Ekelnek már volt katolikus temploma, Valentinus volt a lelkész.
1622-ben Ekel nem volt török kézen. A török csak a Vágon túli területeket birtokolja. Idézet az 1600-as évek törvényeiből: Ki a töröknél keres igazságot, behódol a töröknek, vagy árulkodik a töröknek, fejvesztésre ítélik. Máglyán égetik meg a gyújtogatókat, a boszorkányokat, a férjét elhagyó asszonyt és a fajtalant. Felakasztják a lótolvajt. Botbüntetésre ítélik a káromkodót, a hamis méréssel vádolt mészárost.
1664-ben a török átjön a Vágdunán. Három csallóközi községben a 40 éven felülieket és a férfiakat levágják, a fiatalságot és a nőket pedig foglyul ejtik.
A reformáció korán érintette a falut. A református egyháznak egy 1613-ból származó úrasztali kelyhe van. 1643-ban a megyei jegyzőkönyv említi, hogy a Pálffyak, Csákyak, ik közül többen főispánok is voltak (ekeli birtokosok), áttértek a katolikus hitre. Ez már az ellenreformáció időszaka.
1650-ben van református lelkésze a falunak. 1668-ban itt lelkészkedett Szenci Iszáki János szuperintendens, ki vádolásba esvén, Komáromban a mostani Szentháromság téren máglyán hamvadt el. (Egy más leirat szerint 1672. szeptember 1-jén égették el Száky János ekeli református lelkészt).
1669-70-ben John Brown Komáromból a bányavárosokba menet azt írja: a tatárok és törökök csaknem mindent felégettek vagy kifosztottak. Legtöbb helység adót is fizet a töröknek, ennél fogva nyomorult életmódot kell folytatniuk, nehogy gazdagoknak látsszanak. Sok házban alig mernek bútort tartani, már az is sok, ha a házigazdának ágya van. Nem dolgozott, nem takarékoskodott a nép, hiszen a haszon úgysem lett volna a sajátja. A náddal fedett sárkunyhókból álló falvak kinézésének megfelelő lehetett a templomuk is.
1670-ben kezdődött az ellenreformáció legaktívabb időszaka. Hoffkirchen Lajos Károly gróf várkapitány a református templomokat elvette, papjait kiűzte. Ezek után nemcsak Komárban, hanem az egész vidéken borzalmas volt az üldözés. Komáromban hitnyomozó törvényszéket állítottak fel. A protestáns papoknak megtiltották a bejövetelt Komáromba. Mivel az ekeli református lelkész, Száky János e tilalom ellenére ide bement, német vasasok éjnek idején Ekelen saját ágyában megkötözték, Komáromba hurcolták, haját lenyírták, és reá forró ónt öntöttek. Iszonyú kínzással megölték. Az ártatlansága csakhamar kiderült. Az ország protestáns rendjei ezt a tényt is sérelemként terjesztették I.Lipót elé az 1681-i országgyűlésen, de erdménytelenül. Hoffkirchen a jezsuitákkal egyűtt ezután is dühöngött. Ezen feldühödve Zámory alvárkapitány felgyújtotta a megyeházát. Leégett a megye levéltára is. 1681-ben a református templomot és paplakot lefoglalják, és az országgyűlési tárgyaláson az elpusztított eklézsiák között szerepel az ekeli is.
Az 1700-as évek elején a következő családnevek szerepelnek az örökösödési levelekben: Ordódy, Pongrácz, Esterházy János hitvese: Ocskay Magdolna, Csák, Csehy, Csorba, Füssy, Keller, Mórocz, Baranyai, Végh, Hajnal.
1763-ban Ekelen erős földrengés volt. Megrongálódott a katolikus templom. 1783-ban árvíz, 1785-86-ban tűzvész pusztította a falut. 1787-es népszámlálási adatok: 76 ház, 663 keresztény, 6 zsidó, 336 nő van a községben. 1789-ben ismét árvíz pusztít. 1802-ben épült a református templom. 1819 szeptemberében leég a falu háromnegyede. 1823-ban leég az egész falu, a lakosság Ócsán és Aranyoson húzza meg magát. 1827-ben ismét tűz pusztít, azonban sikerül megfékezni. E három tűzeset okozóját (vélt okozóját) a feldühödött tömeg agyonverte, és a z égő nádpetrencébe dobta. 1827-30-ban épült a római katolikus templom. 1838-ban a falu kétharmada leég.
1849-ben a 130 haláleset közül 60-át a kolera okozott. A következő évben is pusztított a kolera.
Tanyák 1848-ban: Andráshida (Andrásháza), Ektóháta, Róczháza, Szartos, Szántó. Az 1907-es irat szerint még a következő tanyák is Ekelhez tartoznak: Felaranyos, Viharos, Vasút-major, Benyicky-, Katinka-, Irénke- és Margit - major. Az 1850-es teherlapokban több mint 60 dűlőnév van. 1862-ben íródott az első községi jegyzőkönyv, melyet már bélyegzővel is elláttak. Ezekben a jegyzőkönyvekben a keleti marhavész, mely 1862-ben és 64-ben pusztított a faluban. Népszámlálási adatok 1873-ból: 144 ház, 1019 lakos, 6310 k.hold.
1890 január 1-ével megalakult a tűzoltóság. 1896-ban lett vasútja a falunak. Az állomás a nagykeszi határba került, mert az ekeli képviselő-testület nem engedte a község területére a vasutat.
1897: árvíz pusztít, de a jégverés sokkal nagyobb károkat okozott. 1906-ban megnyitják a kavicsbányát. 1910-ben 1303 lakosa van a falunak.
1911-ben tűzvész, 1912-ben jégverés, száj- és körömfájás pusztít. 1913 júniusában avatták fel Hetényi János emlékoszlopát a református templom udvarában. Ismét pusztít a száj- és körömfájás. A Jókai-féle házat megvásárolja Kiss Lajos vállalkozó. A község pedig megvásárolja a Csorba-féle házat, ahová még ebben az éven beköltözött a hivatal. Még ebben az évben megnyílik a postahivatal is. Az első világháborút a községi jegyzőkönyvek nem említik. Erről az eseményről csak az áldozatok emléktáblái beszélnek, melyek a két templomban vannak elhelyezve.
Az 1920-as évek Ekelen sem múltak el nyomtalanul.
A Kánya Vilmos-féle birtokot és a Margit-majort parcellázták. Itt létesült Štúrová. 11 Brünn környéki morva, 3 myjavai és 12 hybei család telepedett itt le.
1924-ben 295 kg-os új harangot vett a református egyház. Benye Ferenc esperes-plébános megalakítja a Szlovenszkói Magyer Kultúregyesület ekeli szervezetét. A római katolikusok buzgalommal látogatják az egyletet. A reformátusok nem léptek be, mert nem egyetértéssel kezdeményezték a megalakítást. 1930 nevezetes eseménye a népszámlálás: az összlakosság száma 1721, ebből 243 csehszlovák (14,59%), 1409 magyar (84,57%), német (0,06%), zsidó (0,78%). Rosszabbodik a gazdasági helyzet, nő a munkanélküliek száma. Rossz termést hozott az 1931-es esztendő. A holdankénti átlag 1-2 mázsa volt. Nagy ínségre volt kilátás. A szegénység juttatta egyeseket arra a gondolatra, hogy megalakítsák a hitelszövetkezetet. Ez hitelekhez juttathatta az embereket. Márciusban már működött is a szövetkezet. Igazgatója Benye Ferenc esperes-plébános lett. Nehezen boldogult a szövetkezet, mert a betétes kevés, de a kölcsönt kérő sok lett volna. Az állam kölcsöngabonával igyekezett enyhíteni az ínségen.
A háború után szomorú események követték egymást. Kitelepítés, jogfosztottság, iskolák megszűnése. 1948-ban 1474 a lakosok száma. Megalakult a Csemadok. 1950-ben megalakul az Egységes Földműves szövetkezet a faluban is, Štúrovában is. 1955-ben kialakítják a túzokrezervátumot több mint kilencezer hektáron. Ezt a hatalmas területet Gúta, Megyercs, Keszegfalva, Csallóközaranyos, Nagykeszi, Nemesócsa és Ekel határából vágják ki. 1959 óta van körzeti orvos.
1961-ben 1730 lakosa van a falunak. Az 1965-ös árvíz után hatalmas fejlődésen megy keresztül Ekel. 1966-ban lefektetik a vízvezetéket, melyben csak 1974-ben lesz víz. A község utcáit 1968-ban portalanítják. Ugyancsak 1966-ban készül el az az út, amely a pozsony-komáromi országutakat Keszegfalvával köti össze.
Az 1970-es népszámlálás szerint 1729 lakos közül 1576 a magyar. A község határa 2989 hektár. 1972-ben emléktáblát helyeznek el Száki János tiszteletére.1975-ben megkezdődik a kultúrház alapozása. 1976-ban kissé elnéptelenedik a falu, mivel egyesítik a szövetkezeteket aranyosi székhellyel. 1977-ben megalakul a Kistermelők Szövetkezete, és ezzel 23 tömegszervezet működik a faluban. 1979-ben emléktáblát avattunk a község fennállásának 750.évfordulója tiszteletére. 1984-ben megkezdi munkáját a varroda. A dohányszárítót üzletté és kocsmává alakítják át. Megnyílt az állami gazdaság kultúrháza és a vasút melletti telepe. Megalakul a Summások tánccsoport. Az öt év alatt 120-szor léptek fel. 1986 októberében tizenkét évi építés után átadják a kultúrházat a rendeltetésnek. Az 1991-es népszámlálás adatai: az 1476 lakos közül 117 szlovák, 13 egyéb nemzetiségű. A falu 91,1%-a magyar. Katolikus 707, református 355, ismeretlen felekezetű 283, felekezet nélküli 95.
Műemlékek
Ekel lakossága már régen felvette a római katolikus vallást. Ennek bizonyítéka, hogy a Szent Ágoston püspök nevét viselő római katolikus templom 1816-ban már egy régi, talán román stílusú templom helyén épült klasszicista stílusban. 1830-ban kibővítették. A templom négyzetes szentélyű egyhajós építmény, a csúcsos előrészre beépített toronnyal és a templomépülethez csatlakozó sekrestyével. A homlokzatai simák, ezeket félkörös lezárású ablakok, falsávkeretek és a főhomlokzatok jón oszlopfős falpillérek tagolják. A bejárat fölött emléktábla látható az 1830-as évszámmal. A hajóban megmaradtak a párkányos fejű falpillérek, amelyekre a ma már nem létező barokk boltív támaszkodott. A hajót a szentélytől diadalív választja el. A keleti oldalon lévő, orgonát tartó karzat falazással készült. A főoltár fölött korpuszos fakereszt van, a szentély bolthajtásán Jézus Krisztus freskóképe látható. Magán az oltáron Szent László és Szent István királyok szobra áll, egy budapesti cég készítményei. A hajó falát a Szentlélek galamb alakú plasztikája, Ágoston püspök faliképe, valamint aranyozott angyalplasztikák díszítik. Ezek mind a ma már nem létező , a templom 1970 táján történt felújításakor eltávolított klasszicista oltárról valók. Abban az időben bontották le a templom építésének idejéből való szószéket is. A Hétfájdalmú Szűzanya – mellékoltár – az adományozó központi képével- klasszicista stílusú alkotás a templom építésének idejéből. Lent Szent Teréz, a megfeszített Krisztus és Szent József szobrai állnak. A márvány keresztelőkút – a vörös-rézből készült, kiveréssel díszített barokk-klasszicista fedelével együtt – a 19.szd.30-as éveiből származik. A templomban található az I. világháborúban elesett katolikus hívek emléktáblája is. Díszei még a templomnak a Szűz Mária, Jézus szíve a Szent Antal szobra. A missziós fakereszten a kővetkező évszámok találhatók: 1902, 1904, 1927, 1944 és 1994. A sekrestyében korpuszos fakereszt van. A hajó falait a keresztút 14 stációjának gipszöntvénye díszíti. Ezek valószínűleg a 20. szd. Elejéről valók. A három vándorzászló – a rájuk varrt régi képekkel – újabb keletű. A karzaton az orgona Moszny Viktor pozsonyi cégétől való a 19. szd. 2. feléből. A toronyban három harang van. Az előcsarnok melletti kis helyiségben kapott helyet a lebontott érsekléli templom két harangja. Az egyházi épületegyütteshez tartozik a plébánia is, amelyet a templom építésének idején emeltek. Hosszúkás földszintes épület, a homlokzatait falsávkeretek tagolják. Többször is átalakították. Az udvarában gémeskút és gazdasági épület látható.
A község lakosságának egy része aránylag hamar áttért a református hitre. Már a 16. században volt itt református templom. A mai templom a 19. szd. elején épült, 1901 és 1904 között, klasszicista stílusban. A bejárat fölötti emléktáblán az 1802-es évszám olvasható. Az épületet többször javították: 1901-ben, 1908-ban, tetőjavítást végeztek 1980-ban. A templom a teremtemplomok típusához tartozik. Előreugró tornya és egyenes mennyezete van. Ezt 3-3 árkád támasztja alá, két évszám olvasható rajta: 1803 (az építés ideje) és 1901 (a javítás éve). A templom homlokzatait ívelt lezárású ablakok, falsávok és koronázópárkány tagolják. A csúcsos homlokzat középtengelyére helyezték a tornyot, amelyet a közepe táján rusztikasáv tagol, és párkányok osztanak meg. Lapított kupolatető fedi. Az előcsarnokban található Száki János református prédikátor emléktáblája, a nevezett 1668 és 1672 között működöt Ekelen. A tűzhalálra ítélt prédikátor emléktábláját halálának 300. évfordulóján helyezték el. A hajó falán található az I. világháborúban elesett református hívek emléktáblája, Komáromi Viktor kőfaragó munkája. A hajó másik tábláját a reformáció tételei kihirdetése 400. évfordulójának tiszteletére helyezték el 1917. október 31-én. A fából készült szószék a templom építésének idejéből való, faragás és baldachin díszíti. Az úrasztala 1896-ban készült, Tuba János özvegye ajándékozta az egyháznak. A lapja vörös márvány, a fából készült lába újabb keletű. Egy gót stílusú, 15. századi kehely is megmaradt a templomban késő reneszánsz stílusú (1618-as) változtatásokkal. A cínkanna 1718-ban készült.
A parókia a templom építésének idejében létesült. L alaprajzú földszintes épület. A hattengelyes főhomlokzatot mellvédes és díszes keretezésű hosszúkás ablakok tagolják. A szegleteket rusztika díszíti, amelynek elemei – váltakozva – plasztikusak és laposak. Az udvaron nyitott, pilléres folyosó van.
Štúrová település közepén vasszerkezetű harangláb látható, a 20.szd. 30-as éveiben állították. A harangot a štúrovái evangélikusok vették bele 1933-ban.
A községhez tartozó nyaralóhelyen, Viharoson kúriát épített Erdélyi Zoltán a 19. szd. 60-as éveiben, neoklasszicista stílusban.
Az 56-os házszám alatti kúriát a Csorba család építtette a 19. szd. első felében. L alaprajzú földszintes épület, az udvar felőli részén nyitott, pilléres folyosóval. A Csorba családba benősült Jókay Károly jogász (1814-1902), Csorba Klárát vette feleségül. Fiatal korában sokszor tartózkodott itt Károly testvére, a világhírű magyar író, Jókai Mór. Később is gyakran látogatta bátyját. A kúriát Kiss Lajos vállalkozó vette meg. A főszárny eredetileg hosszabb volt, de családi ház építése miatt egy részét lebontották. Építési módjára hatott az itteni népi építkezési mód. A ház falán 1996-bab Jókai – emléktáblát helyezetek el.
A faluban néhány szobor és kereszt is van. A Gécsi és a Tulipán utca elágazásánál út menti, korpuszos kőkereszt áll, Simor János esztergomi érsek állíttatta 1886-ban. A Béke utca és a Nyitrai út kereszteződésében régi öntött, korpuszos kereszt látható, amelyet 1993-ban hoztak ide máshonnan. Kb. a 19.szd. 2. felében készült, és neogótikus jegyeket mutat. A temető központi keresztje vörös márványból készült: Szokol Vidor állíttatta 1939-ben. Figyelemre méltó síremléke van itt a II. világháborúban elesett, közös sírba temetett négy német katonának. E síremléken kereszt van Krisztus fejét ábrázoló domborművel. A temetőben több, figyelemre méltó sírkő is akad a 19. századból. A Štúrová melletti temetőben lévő öntött korpuszos központi kereszt a 20. szd. 30-as éveiben állíttatták. Van itt még egy központi kereszt 1930-ból, önött korpusszal, az állványán a Jézus szívét ábrázoló domborművel. Ez Komáromi Viktor komáromi kőfaragó munkája. A Nyitrai út elején emlékmű áll, amelyet az 1965-ös árvíz emlékére állíttattak 1979-ben. A dátum és a községre utaló adatok olvashatók rajta.
A község érdekes épületei közül elsősorban a községházát kell megemlítenünk. Eredetileg a Csorba család háza volt, s a 19. szd. 2. felében épült. A 19.szd.végén vette meg a község.
Štúrová településen áll még az 1928-as jubileumi iskola épülete. Földszintes iskolaépület a plasztikus keretekben nagy háromrészes ablakokkal. Jelenleg raktárként és lakásul szolgál.
Neves személyek
